Napjainkban rendkívüli érdeklődés tapasztalható az iszlám kultúráját illetően, hazánkban azonban kevés a témával kapcsolatos hiteles, a vallás ismeretén nyugvó és forrásokkal alátámasztott olvasmány. Ez, a muszlim nőtörténetről szóló kötet különösen hiánypótló és fontos munka, mely sokszínű, izgalmas és érdekes áttekintést ad a női magánszféráról, a háremek és fürdők világáról.
tovább >>>

Jakob Nielsen a web világának nem egyszerűen egy meghatározó alakja, hanem ahogy a New York Times találóan fogalmazott ő a weblap-használhatósági guru. Ezen a területen ma valószínűleg neki van a legnagyobb tapasztalata a világon. A használhatósági vizsgálódásának vezéreszméje mindenekelőtt az egyszerűségre való törekvés. A web nem termékkatalógus, nem újság, nem könyv és nem televízió, még csak nem is ezek analógiájára működik. Hanem kattintás alapú interaktív tevékenység, használói élményalkotás, információvadászat és mozgás együttese.
tovább >>>

Manapság szokatlan mértékű műgonddal megformált, látásmódra és hangulatra nézve egyaránt fegyelmezetten egységes gyűjtemény Vida Gábor negyedik prózai kötete, a Nem szabad és nem királyi címet viselő novellafüzér. Ha jellemezni próbáljuk, indulásnak akár a könyv címében megjelenő nyelvi ötlettel is eljátszhatunk. A történetek többségének a helyszíne vidéki város, jelentős múlttal, hiszen jogállását tekintve hajdanán „szabad és királyi város” volt, jó ideje viszont már nem az – és, furcsa módon, ugyanez mintha az egyes történetekre, sőt az egész kötetre is állna.
tovább >>>

Ha a német vagy az orosz irodalom elmélkedik az írói létről, akkor elsősorban a művet, pontosabban „a” művet, a benne rejlő gondolatot fogja mérlegre tenni. Csak az alkotás felől vizsgálja majd, hogy a szerző belépőt nyerhet-e az öröklétbe. Az amerikai író – a kortárs Paul Auster vagy Philip Roth, mindketten gyakran írnak író-hősökről – ennél pragmatikusabb: sem a halhatatlanság, sem a műalkotás filozófiája nem érdekli. Annál jobban a szerző, sőt: a szerző teste, a családja, szélesebb közege, társadalmi megítélése.
tovább >>>

„Slawomir Mrozek már nem létezik, hanem Baltazár” – olvashatjuk a szerző azonos című életrajzi regényében. Ez a könyv azonban nem életrajz és nem is regény: önéletírás, vagy helyesebben önélet-újraírás. Vallomás-, fejlődés-, teremtéstörténet. A neves lengyel szerző 2002-ben agyvérzés miatt afáziás lett – elvesztette mind beszéd-, mind íráskészségét. S hogy visszanyerje emlékezőtehetségét – hosszú kezelés után –, elkezdte papírra vetni emlékeit. Az írás folyamatában írja le magát (magát írja), hogy az olvasó együtt járhassa végig az író mellett a kanyargó életutat. A szerző kéri, legyünk elnézőek, ha valamilyen eseményt máshogy mutat be, ha netán a valóságtól eltérően mesélne azokról. Számára már ez a valóság, így emlékszik, mert az emlékezésbe, a memorandumainak újrateremtésébe akaratlanul is belekeveredhetnek a képzelet képei.
tovább >>>

A neves művészettörténészprofesszor a szépség bolondja. Praktikusan liberálisnak vallja magát, bár öregségére inkább doktriner lesz. Ráadásul ráunt már mindenre, de legfőképp a saját életére. Hiába már, hogy feleséget sem a sápadt alapkészletből választott annak idején, a hippikorszakban, amikor – eleinte – a fekete szépség, a jamaicai bevándorlólány a fehér, egyetemi környezetben bizsergetően izgalmas, sőt vagány dolog volt: Ebony and Ivory live together in perfect harmony.
tovább >>>

Húsz év múltán újra itt a nagy könyv, tele képpel, tele a történelmünkkel, olvasgatva és lapozgatva kihúzható vele a maradék tél. A vonatkozó történelemből ugyan nem jöttünk ki valami fényesen, de mégis úgy gondolunk rá (köszönhetően az oroszoknak), mint nemzeti létünk legragyogóbb időszakára.
tovább >>>

Ívek, összefüggések, gazdagon szervezett szövegrendszer, irónia, önirónia, referencia, valóságreferencia és önreferencia – ha az összetevői felől figyelem és olvasom Esterházy Péter új könyvét, akkor ezek a kifejezések jutnak eszembe, ám azt hiszem, hogy ezekkel a kifejezésekkel és megnevezésekkel még nem jutottam el a könyv lényegének a megnevezéséig, hiszen csak annyit mondanék velük, hogy a virág virágból van, a fák pedig, a fák, amelyek a szerzőt hidegen hagyják („Elmondhatatlanul hidegen hagynak a fák”) fából – mivel az Esterházy-szövegek éppenséggel ironikusok és önironikusak, s általában gazdagon szervezettek, hogy a többi kifejezést itt ne ismételjem meg.
tovább >>>

Valahol a tizenhatodik életév körül jön el az a pillanat, amikortól hosszabb-rövidebb időre mindenki megtapasztalhatja, hogy a titkos tanok, az élet minden nyűgét egy csapásra megoldó mantrák, csakrák és légzőgyakorlatok, no meg az alkoholnál is felszabadítóbb gyógynövényfőzetek, és korántsem mellesleg a testi szerelem felfedezése milyen hirtelen tágítja ki a horizontot, milyen élesen mutatja meg a világ mélyebb összefüggéseit és az élet nagyobb távlatait.
tovább >>>

Égboltunk mintegy 6.000 szabad szemmel látható távoli csillaga között a Nagy kutya csillagkép főcsillaga a Sirius. A Nap, a Hold, a Vénusz és a Jupiter után a legfényesebb lámpás az éjszakai égbolton. Már az ősi egyiptomiak is tisztelték e csillagot. Az egyiptomi időszámítás szerint az újév közvetlenül a Sirius első hajnali megjelenésével vette kezdetét. Ez minden évben megközelítően egybe esett a Nílus áradásával. A Sirius feltűnése a hajnali égbolton más kultúrák érdeklődését is felkeltette.
tovább >>>

„A dráma sürgős műfaj” – jelenti ki a magyar drámairodalom késve (igazán máig sem) elismert mestere, Füst Milán, mikor élete alkonyához érve, színpadi művei szerkesztése közben még mindig valamiféle magyarázatot keres úgy jómaga, mint közönsége számára arra a régi kérdésre, hogy miért lehetetlen naturalista drámát írni.
tovább >>>

„Kisebb-nagyobb szerelmek még szövődnek Váradon is, de még odáig sem jutnak el ezek a hevületek, hogy bár egyetlen poéma megírásáig elvigyék. (...) Mindössze egyetlen komolyabb – polgári szemmel nézve is: komolynak nevezhető – szerelme szövődött Váradon, egy M. G. nevű fiatal úrilány iránt. Az ifjú hölgy egyformán kacérkodott az időben Bandival és az irodalommal (verseket, novellákat közölt tőle Bandi a Szabadság hasábjain), végül azonban hozzáment egy derék református paphoz, s a jó feleség, mintaháziasszony és gondos anya jelzőket érdemelte ki hamarosan” – olvasható Ady Lajos könyvében.
tovább >>>