Amikor Mihail Afanaszjevics Bulgakov szovjet-orosz író sok nélkülözés és hosszú szenvedések után 1940. március 10-én, negyvenkilenc éves korában meghalt – bár fontos írónak számított addig is –, nehezen lehetett volna megmondani, hogy halála után (is) „továbbírt” életművével ő lesz százada második felének (!) egyik legnagyobb hatású, világirodalmi jelentőségű alkotója.
tovább >>>

„Bécsben ki kellett szállni a vonatból, és hosszú villamosúton átkerülni az Ostbanhofról a Westbanhofra.” E szikár, valamelyest avult hangzású mondattal indul a regény, melyet a magyar irodalom voltaképpen elfelejtett. Lehet, hogy soha nem is érzett magához tartozónak (az olvasók persze antul inkább). És így végződik: „Egy-kettő [a magyarok közül – V. M.] sátrat ver az idegen földön. A többiek? Elmúlnak. Lassan és nyomtalanul.”
tovább >>>

A technikai-gazdasági fejlődés eddig soha nem látott mértéke az emberi tudás eredménye. A 21. században a tudás felértékelődése az élet minden területén tetten érhető, Évezredek óta közismert: egyáltalán nem mindegy, hogy a megszerzett tudást mire használja az ember. A tudás felhasználása, alkalmazása a környezettől, a neveléstől függ.
tovább >>>

Világéletemben rajongással viseltettem a családfakutatók iránt. Tavaly derült ki, okkal... (de nem tartozik a tárgyhoz). Az emberre időről időre rátör, hogy tudni akarja, hogyan is történt dokumentáltan az a legenda a szépanyjával, amikor... Apai ágon igen gyorsan elakadok. Az anyai ágról viszont tele egy doboz nagy-, déd- és ükszüleim megsárgult házassági és keresztelési papírjaival.
tovább >>>

Két ember közt a legrövidebb út a könyv – szól a tanítás. Például: egy nő a szálloda éttermében felejt egy könyvet. Egy férfi minden eszközt megragad, hogy visszaadhassa tulajdonosának az elveszített tárgyat, még egy magánnyomozó segítségét is igénybe veszi, hogy megismerhesse az asszonyt, és a közelébe férkőzhessen.
tovább >>>

Kevés olyan könyv található a magyar és a nemzetközi szociológiában és a pedagógia szakirodalmában, amely megkerülhetné a kisebbségek ügyét. A fő kérdés az, mennyire a világ megváltoztatásának programja a kisebbségek ügye. A kisebbségi oktatásnak társadalompolitikai tartalma van, és történelmünk bővelkedik az ezzel kapcsolatban felsorolható konfliktusokkal, harcokkal, a mindennapi életben előforduló összeütközésekkel. Kikerülhetetlen a téma, ha egyének sorsáról vagy népcsoportok földrajzi elhelyezkedéséről gondolkodunk, vagy ha világunk szellemi „klímájának” bemutatására készülünk.
tovább >>>

A társas lény első magyar kiadása harminc évvel ezelőtt, 1978-ban jelent meg. Aronson többször átdolgozott és kibővített, számos kiadást megért könyve messze a legsikeresebb és legnépszerűbb szociálpszichológiai könyvvé vált Magyarországon. A mostani kiadás, amely a legújabb, 2008-as, tizedik amerikai kiadás alapján készült, törzsanyagában megőrzi az előző kiadások szemléletét és szerkezetét, de az elmúlt évek szociálpszichológiájának számos kutatási eredményét is feldolgozza, elsősorban a társas megismerés, a társas kapcsolatok és a csoportközi viszonyok területén.

tovább >>>

Az év végén, év elején irodalmi szenzáció volt Mark Twain (Sámuel Langhorne Clemens) Titokzatos idegen-szövegeinek magyar megjelenése. A száz év után végre kiadott nagy modern remekmű törzsét alkotó mindhárom textus kellemesen borzongató órákkal ajándékozta meg az olvasót, törlesztve egyben a magyar Twain-kiadások adósságait is.
tovább >>>

Végre tényleg magyar nyelven is megjelent a már sokak által nagyon várt könyv, A Viskó (The Shack). Wm. Paul Young megrázó regénye az utóbbi évek egyik legnagyobb könyvsikere, ami páratlanul rövid idő alatt több mint 20 millió példányban fogyott el. Mert akik elolvasták, azok mentek és vettek tízet, harmincat, ötvenet, huszonötöt, és osztották szét rokonaik, barátaik között. Az egyébként vitákat is kiváltó regényről egyik méltatója azt tartja, hogy olyan hatással lehet erre a nemzedékre, mint A zarándok útja volt a maga idejében. A könyv mindenesetre egy lebilincselően izgalmas, és izgalmasan provokatív olvasmány, amiben a telepesek által elhagyott rozoga, rossz emlékeket idéző viskó (A Viskó) egyszeriben döbbenetes titkok tárházává válik...
tovább >>>

2004-ben a következő vatikáni keltezésű információ hangzott el a Vatikáni Rádióban: „A püspöki kar hittani bizottságának vezetője, Jean-Louis Brugues püspök tette közzé azt a dokumentumot, amelyben két, Mária személyével foglalkozó könyv kapcsán foglalnak állást a főpásztorok. Az első könyv szerzője Jacques Duquesne újságíró, aki azt állítja: Máriának Jézus után még további gyermekei is születtek. Mivel ez az írás természeténél fogva igen széles olvasóközönséghez juthat el, a püspökök szükségesnek érezték, hogy felszólaljanak ellene, hiszen állításai megzavarhatják a katolikus hívőket. ... A szerző művében megkérdőjelezi Jézus Krisztus szűzi fogantatását, s így egyértelműen a katolikus hit ellenében foglal állást.”
tovább >>>

A cím bizonyos értelemben túl jó: voltomiglan. Ha belegondolunk, nemigen jelent mást, mint az a szó, amire szójáték formájában visszacsap: holtomiglan. Vagyis: amíg volt nem lesz belőlem, amíg jelen idő van, amíg meg nem halok. Csak föl kell kapni rá a fejünket. S hogy mi van voltomiglan? Hát a múlt van, a családi múlt; örökségnek is mondják az ilyesmit; szép örökség, mondhatom, akkor már inkább a Kohinoor gyémánt...
tovább >>>

Elképesztő ismeretanyag van Rozvány György könyvében, és kilencvenkilenc százalékunk számára a kötet tartalmának kilencvenkilenc százaléka abszolút újdonság. A kötet minden sora egy-egy meglepetés, de legalább kellemes: meg lehet érteni még egy olyan zárt országot is, amilyen Szaúd-Arábia. Sőt, érdemes is megérteni, hiszen az arab világ gazdaságilag legerősebb államáról, az iszlám szülőföldjéről van szó.
tovább >>>