Amikor az ember lánya úgy érzi, hogy a gyerekkora óta fülében visszhangzó mondókák mellett valami újdonságra vágyik, akkor gyorsan körbenéz a gyermekversek hazai kínálatán. Kézenfekvő volt, hogy Varró Dániel lesz a sorban az első, hiszen régóta a kedvenceim közé tartozik.

tovább >>>

Ove a szabályok embere. Nem szeret senkit, csak a feleségét. Bogaras? – Nem is kicsit! Idegesítő? – Eléggé... Imádjuk? – De még mennyire! Miután nyugdíjba küldik, és ezzel megfosztják a lételemétől, a munkától, Ovénak semmi egyéb vágya nincs, mint meghalni – hiszen már nincs miért élnie. Vagy mégis?
tovább >>>

Szécsi Noémi nevével, illetve könyvével először véletlenül találkoztam. Gyorsan belelapoztam a könyvtárban, és rögtön úgy döntöttem ezt kiveszem, ugyanis már az első oldalon ezt olvastam: „... szembe kell nézni a terhesség rémével. Bizony, így jártam. Nincs vita, itt a vég!!! ...lányságomnak, bohém nőkoromnak egyszer és mindenkorra befellegzett.”

tovább >>>

Az évek óta irodalmi Nobel-díj esélyesei között számon tartott Murakami Haruki trilógiáját ajánlom. Akinek a posztmodern japán mágikus realizmus közel áll a szívéhez, az szeretni fogja ezt a regényt is, akinek nem, az nyugodtan megismerkedhet vele, érdemes

tovább >>>

Először a középiskolai diákolvasmányaim kedvencét, Lev Tolsztoj Háború és béke című elgondolkodtató és fantasztikus élményt nyújtó könyvét szerettem volna bemutatni, de aztán egy, a tavalyi évben olvasott életrajzi könyv felülírta az elképzeléseimet. De hogy lehetne a két könyvet összehasonlítani? Természetesen sehogy, csak egy érzés volt, hogy korunk egyik meghatározó, zseniális gondolkodójának és cégvezetőjének az életútját bemutató könyvet kell választanom.

tovább >>>

Számtalan megkapó, tanulságos történet és tudományos írás jutott eszembe a szép- és a szakirodalom világából, melyek érdemesek lennének az ajánlásra. Választásom mégis egy népszerű, az egyik legolvasottabb amerikai keresztény írónő, Ellen G. White, Jézus élete című művére esett, melynek megismerése meghatározó élményt jelentett számomra.

tovább >>>

Az én könyvem! Zsigerbőr, bőr alatt, tagadhatatlanul! Ez a könyv olyan hatással volt rám, mint még semmilyen tintával papírra vetett lélekdarab. Nehéz hát szavakkal leírni, mi az, amit adott nekem...

tovább >>>

Csak az tudom elmondani, ami a könyv fülszövegén olvasható, mert ennél jobban én sem tudnám megfogalmazni: „Jodi Picoult kíméletlenül őszinte regényéből megtudjuk, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük azoknak a családoknak, akik autista gyermekeket nevelnek – és közben éles kritikát kapunk az amerikai igazságszolgáltatási rendszerről és a szenzációhajhász, előítéletes kisvárosi társadalomról is. A Házirend azonban krimiként is megállja a helyét, hiszen az első oldaltól az utolsóig kísérti az olvasót a kérdés: bűnös-e Jacob Hunt?”

tovább >>>

„Szerelőt kell hívnom!” – mondja az elromlott mosógép gazdája. „Menj orvoshoz!” – nyaggatjuk rokonunkat, ha a panaszai nem enyhülnek. „Bízzuk inkább informatikusra!” – látjuk be a tudásunk hiányát a laptop épsége érdekében. „Ezt csak egy nyelvész tudná megmagyarázni.” Vajon ez utóbbi mondat elhangozhatna egy köznapi beszélgetés végén?

tovább >>>

Hatalmas hegyek, aranytetős kolostortok és szélben lobogó imazászlók. A nyugati emberek számára Tibet egy misztikus és rejtélyes ország az örök hó birodalmában. Varázsa sok embert, közöttük engem is megbabonázott. Ma már közel sem olyan elérhetetlen, mint Heinrich Harrer korában. A könyvtárak polcain mindenféle műfajban megírt műveket olvashatnak a Tibet után érdeklődők. Én először a Hét év Tibetben című filmet láttam, és a könyvet csak utána olvastam el. Sokan úgy gondolják, hogy a filmek nem tudják visszaadni a könyvekben leírtakat. Szerintem a Hét év Tibet című filmre is ez igaz. A történetet a rendező kissé hollywoodiassá tette, de kétségtelenül egy gyönyörű alkotás, és segít a nyugati embereknek Tibet sorsát megérteni.

tovább >>>

Szeretek olvasni. Ez nem meglepő, hiszen mi másért vállaltam volna, hogy részt veszek e könyvolvasást népszerűsítő fotókiállításon?! Ugyanakkor válogatós, sőt, nyíltan kimondhatom, finnyás vagyok a könyvek terén. A tartalom és a könyves portálokon található vélemények többszöri elolvasását és az azt követő hosszas mérleges után ugyanott vagyok, ahol órákkal, néha napokkal előtte. Vagyis nincs mit olvasnom, mert valami megmagyarázhatatlan módon mégis úgy döntök, hogy sem időt, sem energiát, sem pénzt nem érdemes invesztálni a könyvbe.

tovább >>>

Műemlék épületekkel szinte mindenütt találkozhatunk. Turistaként felkereshetjük a történeti nevezetességeket, múzeumokat, templomokat, miközben rácsodálkozunk az épületek szépségére. Ha szerencsések vagyunk esetleg munkahelyünk, lakóhelyünk, iskolánk is egy-egy szép régi épületben kap helyet. A mi városunk – Pécs – Magyarország egy olyan települése, ahol szinte minden utcában műemlékek vesznek körül bennünket, ezért is lehet érdekes egy olyan könyv, amely az épített környezetünk iránti fogékonyságra teszi nyitottá olvasóit.

tovább >>>