Nagyon nehéz egyetlen egy könyvet kiválasztani a számos kedvenc közül. Végül arra jutottam, hogy megkönnyítené a döntésemet, ha azokból a regényekből választanék, amelyeket az életem folyamán már többször elolvastam. Ezek közül az egyik a Légy hű magadhoz. Tizenévesen találkoztam vele először a szüleim könyvespolcán, és az elkövetkező években két-háromévente újra elővettem.

Kedvenc könyvem az első átfogó kortárs irodalmi antológia, amely rendkívül izgalmas freskót fest női szemmel a női testről. A kötet lapjain 33 kortárs magyar szerző vall megfoganásról, szülésről, születésről és vetélésről, a kislány nővé éréséről, a felnőtt nő önelfogadásáról és önmegtagadásáról, a testi és lelki betegségről és gyógyulásról, a test és lélek találkozásának és összefonódásának véget nem érő kalandjáról és talányáról. Számos kedves szerzőm szerepel a kötetben, akiknek az írásait szívesen olvasom az identitáskérdést, önismeretet közvetlenül érintő témaválasztásaik miatt.

Szakmámhoz hűen egy táncról (is) szóló könyvet ajánlok. Egyszerre van jelen benne a flamenco és a klasszikus balett, az érzelmes és szenvedélyes lélek, a polgárháború dúlta Barcelona és az 1970-es évek Párizsa. A három szálon futó családregény főhősét egy napon titokzatos spanyol kísértet látogatja meg, és ettől kezdve az élete új irányt vesz. Megismeri a gyökereit és a családja múltjában rejtőző sötét titkokat, megérti, milyen szélsőséges dolgokra hajlandóak az emberek a szeretet jegyében. Szenvedélyes elbeszélés a flamenco lényegéről, a „démonról”, mely ötvözi a belső erőt és a lelket a tánc és a zene ritmusával, egyúttal mindennapi életünket is irányítja.

Számomra korábban ismeretlen, azóta viszont személyesen is megismert amerikai szerző, Jared Diamond: „Collapse, How Societies Choose to Fail or Survive” című (Viking Press, 2005), később magyarul is kiadott munkájára véletlenül bukkantam rá egy amszterdami könyvesboltban 2005-ben. A könyvben számtalan tanulságos történelmi példát olvashatunk arról, hogy egy-egy közösség vagy társadalom mennyire volt képes olyan gazdasági-társadalmi rendszert kiépíteni, amely hosszabb-rövidebb ideig működőképesnek, fenntarthatónak bizonyult, és számtalan olyan példát is, ahol az adott közösségek nem voltak képesek kezelni a kritikus problémákat.

7 éves koromban, sem előbb sem később, a tanító néni tempójában megtanultam olvasni. Hogy mivégre ez az egész tortúra, körülbelül ebben a tempóban értettem meg. Így jön közel a messzi világ, meg a közeli is, a reality és fikció egyaránt. Oldhatatlan vágyam a körülöttem levő világ megértésére az olvasás révén próbáltam kielégíteni a Gutenberg galaxis vége előtti tipikus 20. századi emberként. Magyar szakos egyetemistaként a 80-as évek könyvmoly világában, sokszor majd belefulladtam a kötelező olvasmányok hadába, keserű tapasztalatként hozva onnan, milyen nyűg is tud lenni az olvasás maga.

Szeretem ezt a könyvet kézbe venni, nézegetni, bele-szagolni, mert szép és vanília, csoki és fahéj illata van. Nigella szenvedélyesen süt, bátorítóan ír, lelkesen eszik. Édes desszertek mellett sós piték, pie-ok, kenyérfélék, bagel, pizza receptek is találhatóak benne és a „házi istennő éléskamrája”, ahol zselékrémek, gyümölcslekvárok és befőttek leírásai vannak. Az egy-egy süteményhez tartozó történetek, olvasmányossá teszik ezt a látványos és nagyon szerethető könyvet a szerzőjével együtt. A receptek többsége egyszerűen elkészíthető szép és finom, biztos siker.

Egyszerre szak- és szépirodalmi művet tartok a kezemben. Quintilianus Szónoklattana (Institutio Oratoria) ugyanis nemcsak egy szakterület – nevezetesen a retorika – legmagasabb színvonalú, szinte tudományos igényességű összefoglalása, hanem elbűvölő stílusban megírt életutat, élethivatást művészien tükröző olvasmány is. Már negyedik alkalommal jelentetek meg igazságügyi retorikát. Ennek megalapozásához számtalanszor kellett igénybe vennem korábban Prácser Albert, az utóbbi években pedig Adamik Tamás fordításában Quintilianus gyakorlati és elméleti megalapozottságú útmutatásait.

„Egy elátkozott ékszer” A fent jelzett művet egyik oktatóm ajánlotta még évekkel ezelőtt egy kurzusán. Először a Tudásközpont egyik „elődkönyvtárából” kölcsönöztem ki, és annyira belemerültem, hogy egy nap alatt elolvastam. Később – kisebb nehézségek árán – beszereztem egy saját példányt is, és mind a mai napig minimum 4-5-ször elolvasom évente. Nem mellékesen a benne említett képzőművészeti alkotások most a háttérképeim, illetve cikkeim és dolgozataimat sokszor feldobtam a benne írt érdekességekkel. Véleményem szerint Szerb Antal egyik, ha nem a legjobban sikerült műve. Figyelemre méltóan ötvözi az olvasmányosságot és a történelmi „tényeket”. Megítélésénél figyelembe kell venni azt is, hogy a „bűntény” amiről a mű szól (lényegében egy szélhámosság és ékszerlopás története a XVIII. század végi Franciaországban), Szerb Antal korának egyik gyakran (legalábbis a mainál gyakrabban) felidézett eseménye volt, párhuzamosságot látva a két történelmi időszak között.

Philippe Breton kultúraszociológiával és kommunikációval foglalkozó francia professzor egészen zseniális könyve segítségével a ma állandósult manipulációkkal jellemezhető világában az olvasó elgondolkodhat azon, mennyire és milyen formában „van átverve”. A manipulált beszédet egyszerűen mindenkinek ajánlom, aki szeretne kritikusa(bba)n látni, gondolkodni, illetve pallérozni érvelési logikáját, technikáját.

A Mester és Margarita egy élet fő műve, Mihail A. Bulgakov Kijevben született orosz író tollából. Ha nem is szó szerint, ugyanis az eredeti kéziratot saját kezűleg égette el, az akkori politikai diktatúra szigorú cenzúrája miatt, majd halálos ágyán harmadik feleségének mégiscsak lediktálta a mesterművet. A könyv így is csak halálát követően 25 évvel később, az 1960-as években jelenhetett meg.

Nem egyszerűen lexikon, hanem böngésző és olvasókönyv is egyben, ahogy az alcímek is jelzik. Ezzel a könyvvel szívesen találkoztam volna még abban az időben, amikor kisgyermekeimnek kerestem jó gyermekkönyveket. Akkor még előre elolvastam minden könyvet, amit aztán a kezükbe adtam (kamaszkorukig bírtam ezt tempóval). Pedagógusként a tanításom során szinte naponta jelen van a kortárs gyermekirodalom, így nagy örömmel fogadtam a kötet pár évvel ezelőtti megjelenését. Igazi iránytű ez a könyv: szülőknek, pedagógusoknak, könyvtárosoknak és gyerekeknek.

Amikor a felkérés alapján végiggondoltam, melyik olvasmányélményemet ajánlanám szívesen mások figyelmébe, sok könyv jutott eszembe. Jó volt felidézni, hogy néhány hónapon keresztül a Jókai úti Általános Iskolában az osztályomba járó fiúk egy csoportja minden szünetben együtt olvasta Obrucsev orosz író Utazás Plutóniába című dinoszauruszos könyvét. Szeretettel gondoltam vissza középiskolai tanáromra, aki kérésem alapján elolvasta aktuálisan kedvenc könyvemet, Stephen King Christine-jét és egy irodalomórán elemezte is a művet (azóta fájó emlék, hogy éppen akkor beteg voltam). Szintén a Nagy Lajos Gimnáziumban történt, hogy valaki a padomon hagyta Raymond Smullyan: Mi a címe ennek a könyvnek című kötetét. Ezzel egy több hónapig tartó logikai feladványokkal tarkított utazásra indított, hogy végül megtudhassam: miért is van valami a semmi helyett. Illetve, hogy már túl a negyvenen mennyire elvarázsolt Paolo Coelho Alkimista című csodálatos meséje és milyen fontosnak tartottam ezt megosztani családommal.