Fekete molnár Szép legény, napsütötte arca miatt a német hölgyek körében a „Fekete Molnár” nevet kapta, kacéran futkostak előtte ezen hölgyek, amíg meg nem tudták, hogy egy elhivatott tudósemberrel van dolguk. A „Molnár” név arra utal, hogy apja molnár volt, és ő maga is tíz évesen már molnárnak „vallotta magát”, a „Szenczi” pedig arra, hogy első iskoláját Szencen végezte. Ilyen egyszerű minden. Nyolc éves korában meghal édesanyja, akihez rendkívüli módon kötődik, és egyből felnő.
tovább >>>

A Feleségverseny negatív utópiaként értelmezhető szatirikus családregény. A mű az író látomása a jövőbeli Magyarország állapotáról, 2030-ban. A regény középpontjában a Vulnera család áll, hősnője pedig a malacképű, álmatag, ostoba és esetlen Vulnera Rea, aki a mű cselekményének folyama alatt tulajdonképpen azt sem tudja, mi történik vele – azt meg végképp nem, hogy mi történik körülötte. A kamatyadó bevezetése felháborodást vált ki a nép fiaiból, akiket egyszerűen leírhatunk a „hülye” jelzővel. A jövő társadalma tehát írni és olvasni alig tudó, könnyedén manipulálható barbár csőcselék.

tovább >>>

Szabó Júlia művészettörténész halála (2004) után tíz évvel jelenik meg ez a válogatás kisebb írásaiból, művészettörténeti tanulmányaiból és kritikáiból. A cím – Utak és tanulságok – kettős értelemben is felfogható: az ismeretszerzés és gazdagodás fontos módjára éppúgy utal, mint a magyar témakörökből kiinduló és a (mind földrajzi, mind a hagyományos korszakolás által „régi” és „új” között megvont határok ellenére) egyetemes kulturális összefüggést kereső művészettörténész munkájának „műhelytitkaira”. Az írások előtanulmányok vagy utólagos reakciók Szabó Júlia könyvekben megjelent nagyobb kutatói vállalkozásaira: a magyar aktivizmus történetére, a 19. századi festészetre, a tájábrázolás ikonográfiájára és történetére, az őt foglalkoztató nagy művészek, Csontváry Kosztka Tivadar, Gulácsy Lajos, Kassák Lajos, Moholy-Nagy László, Derkovits Gyula problematikájára. Egyben utalások arra is, mit végezhetett volna még el, ha ebben korai, váratlan halála meg nem akadályozza.
tovább >>>

Monika Wagner könyve elsőként nyújtja a huszadik századi művészet anyaghasználatának és a művészetben használt anyagok jelentésének átfogó vizsgálatát. A szerző megpróbál túllépni a művészi magánmitológiákon, és a hagyományosan művészetidegen vagy újonnan kifejlesztett anyagokat szociális vagy nemspecifikus kontextusokba helyezve értelmezi. Az anyagok jelentésének kritikai rekonstrukciójával a modern művészet megértése számára új perspektívát nyit az olvasóközönség előtt.
tovább >>>

Georges Didi-Huberman könyve több ezer év művészetének történetét meséli el egy sajátos nézőpontból. Alaptétele a következő: a művészetre legalább a reneszánsz korszaka óta úgy szokás tekinteni, mint amelynek lényege a reprezentáció, vagyis valami távollévőnek, hiányzónak, elmúltnak a jelenbelivé tétele, életre keltése, megtestesítése; létezik azonban egy másik paradigma is, állítja Didi-Huberman, amely az előbbi fajta művészet mellett, alatt vagy annak perifériáján, mintegy búvópatakként újra és újra a felszínre bukkanva meghatározza azt: a lenyomat paradigmája, melynek lényege pontosan az előző ellentéte – a lenyomat nem egy távollét jelenlétté tétele, hanem egy valaha jelen volt dolog eltávolodása, eltűnése, amely az ott hagyott nyoma által kísérti a jelent. Didi-Huberman tétele az, hogy a modern művészeti alkotások legnagyobb részét ennek a nyomszerű hiánynak a paradox jelenléte-távolléte határozza meg, ami egy új antropológiai művészetelmélet, sőt egy új antropológia kidolgozásának szükségét hívja elő.
tovább >>>

Tizenéves koromban olvastam el először e csodálatos meseregényt, azóta már többször is újraolvasva mindig más és más élményeket ad Michael Ende Fantázia országa, és mindig jó érzés újra Barnabás bőrébe bújva menedéket találni e gazdag világban. Talán a legmélyebb nyomot e könyv adta nekem életem során, maga a történet egyáltalán nem öntörvényű, szórakoztató mese, hanem fogalmazhatunk úgy, az Én allegóriája. Az egyéniség keresésének egyfajta hőskölteménye. Egy kíváncsi, álmodozó, ugyanakkor magányos, a való élettől elforduló kisfiú útkeresése, aki belevész a saját maga által létrehozott fantázia országba, hogy a legvégén visszataláljon belőle a szeretet segítségével.

tovább >>>

A Faustot azoknak ajánlom, akik gondolkodni szeretnének. Goethe hőse, Faust szintén gondolkodó ember és az igazság rabja. Nem éri be azzal amit hisz, ellenőrzött tudásra vágyik. Nem éri be az elméletekkel, tapasztalatra és élményekre tör. Csoda-e, hogy végül egymás oldalán találják magukat az ördöggel, s alkuval felérő fogadást kötnek egymással. Faust kalandos útját Goethe csodálatos verselése szegélyezi. A Faustban a humor, a kicsapongás, vagy akár a bujaság is remekül megfér a lét legnagyobb kérdéseinek feszegetésével és a mély bölcselettel. A mű cselekménye megzabolázhatatlanul tör utat az örök igazságok világába, függetlenül attól, hogy éppen a korabeli szatíra, a varázslat, a mitológia, a tudomány, vagy a történelem áll-e a középpontban.

tovább >>>

Hogy volt-e köze a megállás nélkül zuhogó esőnek, no meg a még frissen kezembe nyomott félév előtti kémia bukásról szóló értesítőmnek ahhoz, hogy azon a délutánon egyszerűen nem tudtam kilépni a gimi kapuján vagy egyszerűen csak valami csoda folytán kerültem a könyvtárba, nem tudni. A következő pillanatban már minden erőmmel a hangtalan lépkedésre koncentrálva nézegettem a polcokat. És akkor mielőtt már indulni készültem volna hirtelen megláttam a sarokban egy szürke csíkos könyvet és rögtön az első sor után valami hihetetlen nyugalom lett úrrá rajtam. Szerencsre, hogy a végállomásig utaztam a busszal, mert valószínűleg észre se vettem volna, hogy le kell szállnom, annyira belefeledkeztem újdonsült könyvecskémbe.

tovább >>>

Miért pont Robert Merle? Mert Merle zseniális író... imádom a könyveit! És miért pont a Védett férfiak? Mert egyszerűen nem lehet letenni... már a címe is jó, felkelti a figyelmet. És igen, arról szól, amire először gondolnánk, amúgy ösztönösen... én legalábbis: Férfiakról, akik komoly veszélyben vannak. Veszélyben a létezésük és a társadalomban elfoglalt szerepük... Merle nagyot álmodott ebben a könyvben! Az örök témát a férfi és nő kapcsolatát forgatja fel fenekestül és kápráztatja el az olvasót egy olyan világgal, ami fordítottja lenne a mi valódi világunknak. Amerikában vagyunk az 1980-as években. A történet szerint a világot megtámadta egy rejtélyes kórokozó, ami azonban csak a nemzőképes férfiakat fertőzi meg és pusztítja el... itt már fel is kapja a fejét az olvasó egészen biztosan, és a folytatásban az izgalom garantált!

tovább >>>

„Világérzés és tragikus életérzés” Thomas Hardy 1891-ben Tess of the D’Urbervilles című műve, amit Szabó Lőrinc fordított magyarra, az egyike azon könyveknek, amelyek nagyon megfogtak. Azért szerettem olvasni a könyvet, mert valóság íze volt, minden szereplő hús-vér ember igazi rigolyákkal, életszerű félelmekkel és gondokkal. Az író nem csapott be, semmilyen illúzióval nem hitegetett, elmesélt egy történetet, amit akár az élet is írhatott volna. Egy gyönyörű, derűs parasztlány találkozik élete szerelmével, aki valamiért sehogyan sem lehet az övé, hiába szereti viszont. És ennyi. Mindeközben számtalan pofont kap az élettől, igyekszik helyes döntéseket hozni, felelős tagja a családjának, amely a segítsége nélkül valószínűleg már sehol sem lenne. Tess szenved, de azt is valósan teszi. Örül, ha sorsa jóra fordul, igyekszik mindenhez alkalmazkodni.

tovább >>>

Mindig szerettem a történelmet. Ezen belül az utóbbi időben kialakult bennem egy vonzódás a levéltári dokumentumokon alapuló írások iránt. Különösen kedvelem azokat a műveket, melyek kellő távolságból, tényekkel alátámasztott elemzését adják egy történelmi korszaknak. A viszonylagosan közelmúltnak tekinthető korszakok különösen izgalmasak számomra, hiszen számos csatlakozási pontot adnak a mai életünkhöz, a jelenkor történéseinek megértéséhez.

tovább >>>

Sok kedvenc könyvem van, és a történelmi regényeket sokáig ifjúsági irodalomnak tartottam. A véleményemet Ken Follett regényei közül A katedrális változtatta meg. A szerző nagy ismeretanyag birtokában a fantáziája segítségével úgy szólaltatja meg a regény fiktív szereplőit, hogy általuk a korszak valóságos közegét láttatja. Lebilincselő stílusával szinte észrevétlenül ismerteti meg a középkor gondolkodásmódját, körülményeit. A könyv széles történelmi tablójával a valódi katedrálisokhoz mérhető szellemi építmény, amely cáfolata a közhiedelem „sötét középkor” sztereotípiájának.

tovább >>>