Idősebb WLASSICS GYULA (1852-1937) neve és életútja hazánk virágzó korszaka, a millenniumi Magyarország hangulatát idézi. Azokat az évtizedeket, amelyben a tudományos és a politikai élet meghatározó szereplői gyakorta ugyanazok a személyek voltak, és akik a magyar történelem máig meghatározó, közismert és a történelemtanításban rendre felbukkanó progresszív és pozitív személyiségei közé tartoztak, mint például Apponyi Albert, Andrássy Gyula, Bánffy Dezső, Eötvös Károly, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Podmaniczky Frigyes, Pulszky Ferenc, Tisza Kálmán, Széll Kálmán. A sors különös kegyelméből Wlassics Gyula 86 évet, hosszú és mindvégig tevékeny életet élt.

„Minden, az ember által feltalált és magára öltött technológiának olyan ereje van, hogy működésének első periódusában elzsibbasztja az emberi éberséget” – A könyv az emberiség nagy technológiai forradalmait mutatja be, és azt, hogyan változtatta meg az ember gondolkodását az általa kifejlesztett technológia – mintegy mellékhatásként. McLuhan mozaikszerű kis szösszenetekben értekezik, amelyek egymástól elválasztva is élvezetes olvasmányok. Gondolat- és vitaébresztő – az internet kultúrafejlesztő hatásával foglalkozó szakemberek és „civileknek” egyaránt.

Miért Ady Endre? Ady verseinek szövegvilága gimnazista koromban vonzott magához. Ma már elmondhatom, hogy egész életre szólóan. Az Athenaeum Kiadó ”Ady Összes”-ét újra és újra végigolvastam, szinte minden nap előveszem, utazásaimra is mindig magammal viszem, mint egy ereklyét. Egyszer s mindenkorra megragadott az a rendkívüli Hang, amely az életem, az életünk, az emberi létezés kérdéseiről, kockázatairól, egzisztenciális tétjéről beszél. Mi a szerelem, mit ér az ember, ha magyar, ha magyarul adatott meg szólnia, mit követel tőlünk a vér, és mire kényszerít bennünket az arany, a pénz, miért vagyunk a Halál rokonai, s nehéz pillanatainkban hogyan ölel át bennünket Isten? Ezek azok a ma is érvényes kérdések, amelyekre válaszolhatunk, ha párbeszédet folytatunk e versekkel. Amikor Érmindszenten járva Ady szülőházában kedves Ady kötetemet egy percre ráhelyezhettem arra az ágyra, amelyben a költő világra jött, hirtelen megértettem, mi a Sors, és mi a Beteljesülés. Mit jelent az Értől elindulni az Óceán felé.

Ahogy Fabre nagyítóval a kezében, házának kertjében a kaparódarazsak, káposztalepkék vagy a kétöves pihelégy viselkedését vizsgálja, ugyanazzal a türelmes figyelemmel tanulmányozza Marcel Proust – egy rovarász kíváncsiságával és mimikrijével – az arisztokrata, s polgári szalonok szociológiáját. Itt is, ott is egy zárt miliővel találkozunk. Minderről közvetlen utalás is árulkodik Proust regényében. De az sem véletlen, ahogy Fabre művének címe a Rovartani emlékezések (Souvenirs entomologiques) – melynek tíz kötetéből a magyar kiadás csak egy szűk válogatást ad –, s Az eltűnt idő nyomában egymásra pillant. Mert az emlékezés írásmódjában közvetlenül összekapcsolódik az író narratív személyessége és alkotásának tárgya, illetve gondolkodása és gondolkodásának mindennapi helyszínei, szituációi.

Színdarab a rockzene fontosságáról, történelmi szerepéről, a szabadságról és annak hiányáról. A darab 1968 és 1990 között játszódik Prágában és Cambridge-ben, a ’68-as diáklázadásoktól és a prágai tavasztól a berlini fal leomlásáig és a bársonyos forradalomig. Mindez a rockzene közegébe ágyazva, megidézve a Pink Floyd-ot, és az abból 1968-ban kiváló (Cambridge-ben élő) Syd Barrett alakját, az abban az évben megalakuló cseh együttes, a Plastic People of the Universe sorsát, a betiltást és bebörtönzést, betetőzve a történetet a Rolling Stones 1990-es prágai koncertjével. A Václav Havelnek ajánlott darabot (melynek londoni bemutatóján a cseh elnök és Mick Jagger is jelen volt), ajánlom mindenkinek, aki szereti a rockzenét, a színházat, a humort, a szabadságot és mindezt egyben.

Az Egy polgár vallomásai remekmű. Pontos benső megfigyelések és könnyű tollrajzok, történelmi följegyzések és frivol epizódok gyűjteménye. Önéletrajz: rejtőzködő kitárulkozás. Regény: a műfaj megújítója. Stilizált életelbeszélés és kultúrkritikai esszé. Nagy hatású könyv, melyben a helyrajzi leírásoktól a családtörténeti elbeszélésig minden részlet és epizód megtalálja a maga helyét. Stílusa lebilincselő – egy egész nemzedéket magával ragadott. Az „esszéírók”, Szerb Antaltól Cs. Szabó Lászlóig, nagyra becsülték Márait, nem utolsósorban e könyve miatt. S aztán újabb nemzedékek kedves írója lett. Pedig időközben, politikai okokból, a teljes életmű hosszú időre eltűnt a magyar kultúra látóteréből. Az Egy polgár vallomásai rám is nagy hatást gyakorolt. Végigkíséri életemet – tudományos pályafutásomat és civil önértelmezésemet egyaránt –, immáron két évtizede, s talán most már elhagyhatatlanul, a későbbiekben is.

Hatodikos-hetedikes lehettem, amikor egy délután kézbe vettem Rejtő Jenő (vagy ha úgy tetszik, P. Howard) A tizennégy karátos autó című művét. Nem tudtam letenni, azon a délutánon végigolvastam. Közben többször hangosan nevettem (ami egyébként nem szokott olvasás közben előfordulni velem). Utána persze elolvastam a könyvtárban meglévő összes Rejtő-könyvet. Még az Utolsó szó jogán címűt is, pedig az egyáltalán nem vidám. (Az után meg azzal nyúztam a szegény könyvtáros nénit, hogy valami Rejtőhöz hasonló könyvet adjon. „Olyan nincs!” – mondta, de némi gondolkodás után adott egy Moldova elbeszéléskötetet. Azóta ő is a kedvenceim közé tartozik.)

Jó dolog szépirodalmat, vagy történelmi regényt olvasni, vagy éppen költészetet olvasgatni. Ritka azonban az, amikor az ember a legszűkebb szakmájának területén „izgalmas, olvasmányos és élvezetes” könyvet olvashat. Én a pragmatikai nyelvészettel és a nyelvhasználat kognitív aspektusaival foglalkozom behatóbban, a nyelv mögött meghúzódó mentális folyamatokat és az érvelési-következtetési mechanizmusainkat kutatom. Ennek a területnek az eklatáns megvalósulása az emberi társalgás. Nem a puszta gondolkodás, hanem az verbális interakció spontán, hétköznapi megnyilvánulása, az emberek közötti szövegváltás, amely mind a nyelvi, mind pedig a környezeti kontextusokra kifinomultan érzékeny úgy, hogy közben egy állandó értelmezési folyamat és közös jelentés-szerkesztési tevékenység céljait szolgálja.

Az 1973-ban készült Ingmar Bergman film egyik jelenetében a férfi főszereplő Johan ezt mondja Mariannak, a másik főszereplőnek: „Mi érzelmi analfabéták vagyunk. Mindent megtanultunk az emberi testről, a pretoriai mezőgazdaságról. Megtanultuk, hogy a derékszögű háromszög két befogójának a négyzete egyenlő az átfogó négyzetével, de egy árva hangot sem tanultunk az emberi lélekről. Hihetetlenül tanulatlanok vagyunk magunkat illetően.”

A nők történetének és a nevelés históriájának kiemelkedő, napjainkban gyakran kutatott területét jelenti a nőnevelés múltjának feltárása. Az elmúlt több mint száz évben világszerte sok adatot hoztak felszínre és elemeztek a lánynevelés, a női művelődés történetének kutatói. Hosszabb és rövidebb lélegzetű önálló monográfiák, tanulmánykötetek, szemelvénygyűjtemények, cikkek és esszék íródtak a leánynevelés és női művelődés történetének eddigi kutatási eredményeiről, valamint összefoglaló, a női emancipációval átfogóan, több szempontból foglalkozó művek részletei szólnak ugyanerről. Pukánszky Béla szegedi professzor, korunk egyik legkiemelkedőbb hazai neveléstörténésze.

A szakmai körökben az egyik leghíresebb szerkesztőjéről elnevezve csak „Borovszky”-nak nevezett sorozat egy magam fajta – főleg gazdaság-és társadalomtörténettel foglalkozó – ember számára azért is fontos, mert kötetei a kor egyik legnagyobb hazai szellemi teljesítményének minősíthetők. A 19. század végétől egészen az első világháborúig terjedő időszakban több mint 20 kötete jelent meg a Magyarország vármegyéi és városai sorozatnak.

Vajon hol lehet az én példányom ebből a könyvből? Úgy kell emlékeznem, hogy tavasz volt, amikor az enyém lett. Az évet tudom: 1986-ban találkoztunk. Fekete ruhán sziporkázó aranyminták, s ahogy felpattan az aranykapocs, lehull a ruha, ott egy, lássuk be, meztelen könyv. Pajzán epigrammák, latinul és magyarul, aranyszállal összefűzve. A költő: Janus Pannonius. A Pó parti Ferrarában, még nincs húsz éves, fejében villózik a görög, latin szerzők gazdag öröksége, és versben játszadozik. Mivelhogy tiszteletreméltó hetvenéves mestere meglátta a lehetőséget abban, hogy a rá bízott gyerekek ilyen epigrammákban mutogassák oroszlánkörmeiket. Ezek a huncutságok csiszolták a tehetséget, amely az európai humanista költészet kivételes életművét hozta létre. A költő-fordító Csorba Győző. Ekkortájt, a 80-as években láttam őt is először. Mit ekkortájt?