Nem vették még észre, hogy a "férfiasságról szóló" könyvek többségét női szerzők írják? "A szerencsétlen férfiakról egyrészt zavarba ejtő (The PenisBook), másrészt epés (Ha a férfi beszélni tudna...) könyvek jelennek meg, de a palettán az állat- és növényvilág is szerepel. Fél évszázaddal később, hogy Simone de Beauvoir azt állította A második nem című - szükségtelen említeni, hogy a nőkről szóló - könyvében, hogy "egy férfi soha nem kezdene könyvet írni az emberi hím különös helyzetéről, az első nem (ha még nevezhetjük így a férfiakat) irodalmi műfajjá vált. A művek többsége a gének által hajtott erős szeparációs érzésről szól." - kezdi előszavában Steven Jones, akinek ez a könyve a második kísérlete arra, hogy "Darwin írói árnyékában dolgozzék".

A tizenkét részes sorozat tucatnyi kultúra mindennapjait hasonlította össze a születéstől a halálig. Sőt azon túl is. A „világfalu” kifejezést McLuhan használta először bolygónkra, amit a tömegkommunikációs eszközök kicsiny faluvá zsugorítottak.

„Ugron Zsolna első regénye valóságos utazás báltermeken és mosókonyhákon, palotákon és romokon, szövevényes rokoni kapcsolatokon és egy sodró szerelmen át a pesti nyüzsgésből a Kárpátok lábához – majdnem az Üveghegyen túlra. Anna irigylésre méltó életet él Budapesten: tökéletes férfi, érdekes tévés munka, sok utazás, nagy társasági élet, ragaszkodó barátok. Ám egy nap különc bécsi nagynénje és egy megrázó találkozás rádöbbenti, hogy szép üvegburája alatt már alig kap levegőt. Útkeresése közben rátalál örökségére – és egy kis erdélyi faluban a mindent felülíró szerelemmel együtt önmagára is. Pillanatképek az erdélyi arisztokrácia elsüllyedt világából, és kései utódaik nem mindennapi hétköznapjaiból.” Ugron Zsolna regényét a könyvesboltban böngészve találtam, ajándékkönyveket keresgélve. Beleolvastam és azonnal megragadott a téma: Erdély – múlt és jelen, szerelem, szenvedély...

Beleszeretni egy névbe. Mit szólnának ahhoz, ha egy hozzátartozójuk régóta elhanyagolt sírjához közeledve idegeneket látnának ott imádkozni, gyertyát gyújtani? Hasonló történik a portugál José Saramago Minden egyes név című regényének végén. Valaki, egy birkapásztor igazságtalannak tartja, hogy egyeseknek szép síremlék, gondozott sír jut és egyben szeretteik látogatása, emlékezése végső nyughelyük fölött, mások örökrésze pedig a feledés, legalábbis a temetőben. Hogy kiegyenlítse a fenti egyenlőtlen bánásmódot, meg-megcseréli időnként a neveket, hogy azok sírjához is érkezzenek gyászolók, akikhez amúgy nem... A sokat támadott Nobel-díjnak mégiscsak olyan szerzőket köszönhetünk, mint Saramago vagy a török Orhan Pamuk, akikről e hírverés nélkül alig(ha) szereztünk volna tudomást.

Günter Paulinak a Kék Gazdaságról írott könyve eddig osztatlan elismerést aratott világ szerte. A könyvről írott vélemények igazolják, hogy egy igazán életképes gazdasági modellről van szó. A Kék Gazdaság igazi paradigmaváltást visz véghez azzal, hogy megvalósítja a természet maximális hatékonyságú, önszabályozó folyamatainak a gazdaságba való átültetését. A természetben a többmilliárd éves alkalmazkodás eredménye egy nagyon hatékonyan működő rendszer, ezért ha tanulunk a természettől, leképezzük a megoldásait, akkor a mi működésünk is hatékony lehet, és esélyünk van egy valóban fenntartható gazdaság és társadalom kialakítására.

1978-ban, elsős közgazdász hallgatóként egy szegedi könyvesboltban találtam rá az első kiadásra. Sikerét jól mutatja, hogy harminc évvel később már a sokadik – átdolgozott – amerikai kiadást adták ki magyar nyelven, tizedik alkalommal. Aronson érzékenysége, eredetisége, egyszerűsége és történet mesélő ereje segíti a világ sok-sok országában és számtalan egyetemén az olvasókat és hallgatókat, hogy megértsék az ÉN és a MÁSIK egymásra hatásának örömét, fájdalmát, szabályszerűségeit: a szociálpszichológiát. Mesél a szerző agresszióról, előítéletről, önigazolásról, konformitásról, befolyásolásról, szeretetről. Történetek és kísérletek tematikus sora kalauzolja az olvasót a társas lét viszonyai között. Tudományosan igazolt összefüggéseket tár fel olvasmányos és rendkívül élvezetes stílusban.

Ulickaja könyveit nagyon szeretem, szinte mindegyiket. Persze vannak kedvenceim, többek közt ez is. Számomra ez a könyv a szeretetről, az együttérzésről, a megbocsátásról és legfőképpen a toleranciáról szól. Főhőse Daniel Stein, dél-lengyelországi zsidó családban született. A II. világháború kitörésekor 17 évesen keletre menekülve eljut Lvovba, majd Vilniusba. A németek előrenyomulásával, a megszállt területen beáll a Gestapóhoz tolmácsnak, hogy zsidókat menekítsen. Többször bebörtönzik, majd beáll a partizánokhoz. A háború végén visszatér Lengyelországba, és katolikus papnak áll, szerzetes lesz belőle. Az 50-es évek végén Izraelbe települ, hogy Haifa városában, a Carmel hegyen, egy elhagyott kolostorban, katolikus arabokból álló közösséget hozzon létre.

Irgum Burgum Benedek gyermekkorom legkedvesebb mesefigurája volt és maradt felnőttkoromban is. Az esetlen, kissé kényelmes de jószívű mackó legtöbbször kudarcba fulladó erdei kalandjai versbe szedve mindig jókedvre derítettek – ma is alkalmas búfelejtőnek.

Idősebb WLASSICS GYULA (1852-1937) neve és életútja hazánk virágzó korszaka, a millenniumi Magyarország hangulatát idézi. Azokat az évtizedeket, amelyben a tudományos és a politikai élet meghatározó szereplői gyakorta ugyanazok a személyek voltak, és akik a magyar történelem máig meghatározó, közismert és a történelemtanításban rendre felbukkanó progresszív és pozitív személyiségei közé tartoztak, mint például Apponyi Albert, Andrássy Gyula, Bánffy Dezső, Eötvös Károly, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Podmaniczky Frigyes, Pulszky Ferenc, Tisza Kálmán, Széll Kálmán. A sors különös kegyelméből Wlassics Gyula 86 évet, hosszú és mindvégig tevékeny életet élt.

„Minden, az ember által feltalált és magára öltött technológiának olyan ereje van, hogy működésének első periódusában elzsibbasztja az emberi éberséget” – A könyv az emberiség nagy technológiai forradalmait mutatja be, és azt, hogyan változtatta meg az ember gondolkodását az általa kifejlesztett technológia – mintegy mellékhatásként. McLuhan mozaikszerű kis szösszenetekben értekezik, amelyek egymástól elválasztva is élvezetes olvasmányok. Gondolat- és vitaébresztő – az internet kultúrafejlesztő hatásával foglalkozó szakemberek és „civileknek” egyaránt.

Miért Ady Endre? Ady verseinek szövegvilága gimnazista koromban vonzott magához. Ma már elmondhatom, hogy egész életre szólóan. Az Athenaeum Kiadó ”Ady Összes”-ét újra és újra végigolvastam, szinte minden nap előveszem, utazásaimra is mindig magammal viszem, mint egy ereklyét. Egyszer s mindenkorra megragadott az a rendkívüli Hang, amely az életem, az életünk, az emberi létezés kérdéseiről, kockázatairól, egzisztenciális tétjéről beszél. Mi a szerelem, mit ér az ember, ha magyar, ha magyarul adatott meg szólnia, mit követel tőlünk a vér, és mire kényszerít bennünket az arany, a pénz, miért vagyunk a Halál rokonai, s nehéz pillanatainkban hogyan ölel át bennünket Isten? Ezek azok a ma is érvényes kérdések, amelyekre válaszolhatunk, ha párbeszédet folytatunk e versekkel. Amikor Érmindszenten járva Ady szülőházában kedves Ady kötetemet egy percre ráhelyezhettem arra az ágyra, amelyben a költő világra jött, hirtelen megértettem, mi a Sors, és mi a Beteljesülés. Mit jelent az Értől elindulni az Óceán felé.

Ahogy Fabre nagyítóval a kezében, házának kertjében a kaparódarazsak, káposztalepkék vagy a kétöves pihelégy viselkedését vizsgálja, ugyanazzal a türelmes figyelemmel tanulmányozza Marcel Proust – egy rovarász kíváncsiságával és mimikrijével – az arisztokrata, s polgári szalonok szociológiáját. Itt is, ott is egy zárt miliővel találkozunk. Minderről közvetlen utalás is árulkodik Proust regényében. De az sem véletlen, ahogy Fabre művének címe a Rovartani emlékezések (Souvenirs entomologiques) – melynek tíz kötetéből a magyar kiadás csak egy szűk válogatást ad –, s Az eltűnt idő nyomában egymásra pillant. Mert az emlékezés írásmódjában közvetlenül összekapcsolódik az író narratív személyessége és alkotásának tárgya, illetve gondolkodása és gondolkodásának mindennapi helyszínei, szituációi.