A napközi rendkívül fontos szerepkörben járul hozzá az iskola nevelési-oktatási céljaihoz, feladataihoz. E kiadvány a napközis nevelés teljességét, jó gyakorlatait mutatja be.
tovább >>>

Markó Béla erdélyi költő, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség legismertebb politikusa, volt miniszterelnök-helyettes. Írásai egy székely européer 1980 és 2011 között keletkezett gondolatait tartalmazzák. Erdély: román és magyar közös hazája. „A különlétek együttléte.” Székely, magyar, transzszilván, erdélyi román. Rengeteg identitás együttese és ellentéte.
tovább >>>

Ki a szabadba! A Völgyi-Skonda kortárs gyűjtemény létrehozói és a magyar kortárs művészet mecénásai idén, a Virág Judit Galériával együttműködve egy meghatározott tematikára – a szabadban tevékenykedő ember témájára - épülő kiállítást mutat be. A kiállítás valamennyi művésze a hazai kortárs művészet figurális irányzatait képviseli, ezekről nyújtanak széles körű áttekintést. A bemutatott művészek sora a szakma élő klasszikusaitól a már befutott harmincas-negyvenes korosztályon át a pályakezdő tehetségekig terjed. A tárlaton láthatóak lesznek Bács Emese, Benkő Viktor, Bereczki Kata, Bognár Krisztina, Breznay Pál, Bukta Imre, Fehér László, Fürjesi Csaba, Hecker Péter, Jakatics-Szabó Veronika, Király András, Kiss Márta, Kósa János, Lóránt János Demeter, Mátis Rita, Nagy Kriszta (X-t), Osgyáni Sára, Sipos Eszter, Szemadám György, Szűcs Attila, Tamási Claudia, és Ujházi Péter alkotásai. Külön megtiszteltetést jelent számunkra, hogy a kiállított művészek között két, a galériánkhoz tartozó festő is helyett kapott. Radák Eszter és Király Gábor munkáinak újbóli szerepeltetése üde színfoltja ennek a nagyszerű válogatása. A Ki a szabadba! a 2011-ben megrendezett és a budapesti KOGART Galériában, majd a debreceni MODEM-ben bemutatott, nagysikerű Magyar fürdőélet című tárlatot követi.
tovább >>>

A spanyol irodalom aranykorának szerzői: Lope de Vega, Tirso de Molina, Calderon után kissé ismeretlenül cseng Leandro Fernández de Moratín (1760-1828) neve. Pedig a maga idejében ismert és sikeres színpadi szerzőként, a felvilágosodás eszméinek eltökélt szószólójaként tartották számon. A reformer III. Károly kultuszminiszterének támogatása mellett a korszak francia gondolkodói spanyol interpretálójaként korszerű mondanivalójával egyaránt képes volt megtölteni a madridi irodalmi szalonokat és a színházakat. Darabjai az előjogokkal bíró nemesség és papság elavult társadalomformáló hatásával szemben a tanult, tehetséges emberek előtérbe kerülését, a bigott, álszent, felsőbbséget majmoló konvenciók elítélését, érdekházasság helyett a szerelmen nyugvó, szabad párválasztás létjogosultságát hirdetik.
tovább >>>

„Nagyon furcsa, fordított utat járt be Szász János” – írja Kincses Károly a pécsi művész posztumusz életműalbumának nyitó soraiban. Szász János (1925 – 2005) hagyatéka az utóbbi években újjáéledni látszik – elsősorban azáltal, hogy komoly külföldi helyeken lett bemutatva és lett brit és német aukciók keresett tételei. A külföld figyelmének hatására hazai szakemberek lettek kénytelenek átalakítani magukban a művészről fennálló, uralkodó képet: „amatőrfotós”. Újraértelmezésről, az életmű elég komoly újraértékelésének vagyunk szemtanúi.
tovább >>>

1967-től állít ki, Székesfehérvárott él. 1968-ban Párizsban járt. Hosszabb tanulmányúton volt Svédországban, ösztöndíjjal Rómában. Már a 60-as évek második felében, pályája kezdetén elkülönült a fiatal művészek neoavantgárd törekvéseitől. Művészi kifejezőeszközéül a falfirkák, gyermek- és barlangrajzok naivitását használja. Gazdag szimbolikájának egyik fő eleme a víz. Naplószerű festményei nagy részén a humor, az (ön)irónia, de ezzel együtt a melankólia uralkodik. Egyaránt fest játékos akvarelleket és nagyméretű táblaképeket, sőt a 70-es évektől kezdve dobozmunkákat is készít, amelyek festett installációja kicsinyített színpadi díszlet-makettek világát idézi. Festményei többnyire figurális, rajzos kalligráfiájúak; színhasználata azonban (Nadapi kert I., 1997) az imresszionizmus és az expresszionizmus intenzitásáról is tanúskodik. Leíró, elbeszélő jellegű formanyelve sajátosan könnyed, már-már gravitáció nélküli – gyakran az egyiptomi ábrázolásokhoz hasonló többnézetűséggel – térbeliséggel párosul. Képeinek kerete nem lezárja és egybefogja, hanem megnyitja, és a végtelenben folytathatóvá teszi műveit. Festményeinek, rajzainak, kompozícióinak (egy vagy több) centrumát, mint enyészpontot vagy fókuszpontot nem látható módon bújtatja el a képsík alá; így az egyfajta centrifugális erő középpontjaként szívja maga felé a gyakran örvénylő motívumokat, áramvonalakat. Művein a figuralitást és az absztrakciót társítja. Kedvelt motívumai a labirintus, kút, barlang, kert, torony, sziget, forrás; képeinek szereplői bohócok, törpék, gólemek, szárnyas alakok, bogarak; a jelenetek helyszíne gyakran a kocsma, a vasút, a város, a falu.
tovább >>>

Rockenbauer Zoltán a 160 oldalas könyv születéséről elmondta, hogy Matzon Ákos eredetileg egy kiállítás megnyitójára kérte fel, majd csaknem tízéves ismeretségükre tekintettel felvetette a monográfia ötletét. A művészettörténész végül a Budapest Galériában tavaly ősszel nyílt retrospektív tárlathoz írt nyitóbeszédét dolgozta át monográfiává. Az életművet átfogó kötet az elmúlt hat-nyolc évben készült alkotásokból ad ízelítőt. A Faur Zsófi Galéria és Kiadó által gondozott könyv végén a művész olykor tíz évet átívelő képpárai tekinthetők meg. A könyvbemutatón elhangzott, hogy Matzon Ákos szobrász édesapja, Matzon Frigyes kérése ellenére választotta a művészi pálya helyett az építészetet, és csak későn, több mint negyvenévesen, autodidakta módon lett művész. Rockenbauer Zoltán megjegyezte: Matzon Ákos "különc", már a kezdetekben is geometrikus absztrakt képeket alkotott. "Ide eljutni szoktak" - jegyezte meg a művészettörténész, aki szerint a festők általában a figurális képalkotástól szoktak az absztrakt felé haladni. Matzon Ákos szerencsésnek nevezte magát, szerinte az építész gondolkodásmódja jelenik meg az alkotásaiban. "Kevesen vannak az ilyen furcsa figurák a művészetben" - tette hozzá.
tovább >>>

Tihanyi Lajos - egy bohém festő Budapesten, Berlinben és Párizsban 2012. április 20 - augusztus 20. Kiállítás Négy évtized óta először látható Budapesten Tihanyi Lajos teljes életműve - a magyar festészet egyik legjelentősebb alakjának gyűjteményes kiállítása a KOGART modernista életmű sorozatának legújabb tárlata. A kiállítás mintegy 90 festmény, 40 grafika, 1 szobor, archív fotók, korabeli dokumentumok, levéltári anyagok és egy Tihanyiról készült némafilm felvétel segítségével kísérli meg minél élvezetesebben bemutatni az alkotót. A hazai múzeumok, illetve külföldi és magyar magángyűjtemények remekeiből összeállított válogatás az egyik legkiválóbb festőnk újrafelfedezésével kecsegtet.
tovább >>>

Transzcendens térképek – A Magyar Kárpitművészek Egyesületének tizenöt éve 2011. október 21 - november 20. A Magyar Kárpitművészek Egyesülete 1996-ban alakult nonprofit szervezet, amely jelenleg közhasznú szervezet. Tagjai szinte valamennyien a Magyar Iparművészeti Egyetemen (ma: MOME) szerezték tudásukat, de vannak a határon túli magyarság képviseletében is tagjai, illetve ma is külföldön élők (Svájc, Franciaország, Belgium, Románia). Az egyesület tiszteletbeli elnöke Polgár Rózsa, Kossuth-díjas-, ügyvezető elnöki- Lencsés Ida Ferenczy Noémi-díjas, alelnöki- teendőit Balogh Edit Ferenczy Noémi-díjas kárpitművészek, látják el. Az egyesület az elmúlt tíz évben, munkássága révén nemzetközi rangot vívott ki magának. A tagok mind az egyéni, mind az egyesületben végzett művészi munkájukkal sikereket, nemzetközi elismerést szereztek, összesen közel száz kiállítást rendeztek. Ezek közül is kiemelendő a két alkalommal (2000-ben, 2005-ben) a budapesti Szépművészeti Múzeummal közösen megrendezett nagyszabású nemzetközi kiállítás. Az egyesület sikeresen szerepelt Belgiumban, Olaszországban a Magyar Kulturális Év alkalmából Rómában, majd Kanadában, Vancouverben és Washingtonban, Svájcban, Genfben, az ENSZ székházban.
tovább >>>

A FO­TOG­RÁ­FIA NAGY­KÖNY­VE az ed­di­gi leg­tel­je­sebb össze­fog­la­lás a kez­de­tek­től nap­ja­in­kig, szer­ző­je fo­tó­tör­té­ne­ti ká­nont al­ko­tott. Közel 600 kép is­mer­te­ti meg az ol­va­sót a fo­tó­zás tör­té­ne­té­vel a mű­vé­szet és tech­ni­ka, a szo­ciog­rá­fia és divat, a há­bo­rú és ter­mé­szet­fo­tó­zás szem­szö­gé­ből. Az olyan vi­lág­for­dí­tó tör­té­nel­mi ese­mé­nyek­hez kap­cso­ló­dó fotók, mint Lin­coln el­nök­ké vá­lasz­tá­sa vagy Ma­cArt­hur tá­bor­nok és Hi­ro­hi­tó csá­szár első ta­lál­ko­zá­sa, meg­le­pő rész­le­tek­kel gaz­da­gít­ják ed­di­gi is­me­re­te­in­ket. Kö­zel­ké­pet kap­ha­tunk azok­ról az emb­le­ma­ti­kus fo­tó­sok­ról is, pél­dá­ul Ma­t­hew Brady­ről, Ale­xan­der Gard­ner­ről, Ed­ward Ste­i­chen­ről vagy Gert­ru­de Käse­bi­er­ről, akik egyé­ni szem­lé­le­tük­kel, tech­ni­kai újí­tá­sa­ik­kal vál­tak e vég­te­len tör­té­net sze­rep­lő­i­vé. E mo­za­ik szám­ta­lan koc­ká­ja a fo­tog­rá­fia tel­jes tör­té­ne­té­vé áll össze, me­lyet a kul­tú­ra len­csé­jén át szem­lél­he­tünk.
tovább >>>

A 2010-ben elhunyt művész, Botond A Vacsora/Das Abendmahl című műcsoportja látható február 4-től a Modem földszinti kiállítótermében. Az 1949-ben Pécsett született művész Nürnbergben és Budapesten élt és alkotott. Szerteágazó tevékenysége a kisplasztikától és rajzoktól kezdve az asszemblázsokon, térszobrokon, térinstallációkon át egészen a nagyléptékű projektekig ível, amelyekkel Botond nemzetközi elismerést vívott ki. Művei a múlandóság intenzív tapasztalatát közvetítik és civilizációkritikai kérdéseket vetnek fel. Az anyagokkal és technikákkal való kísérletezés adja alkotásai sajátos érzéki minőségét és formai sokrétűségét.A 2010-ben elhunyt művész, Botond A Vacsora/Das Abendmahl című műcsoportja látható február 4-től a Modem földszinti kiállítótermében. Az 1949-ben Pécsett született művész Nürnbergben és Budapesten élt és alkotott. Szerteágazó tevékenysége a kisplasztikától és rajzoktól kezdve az asszemblázsokon, térszobrokon, térinstallációkon át egészen a nagyléptékű projektekig ível, amelyekkel Botond nemzetközi elismerést vívott ki. Művei a múlandóság intenzív tapasztalatát közvetítik és civilizációkritikai kérdéseket vetnek fel. Az anyagokkal és technikákkal való kísérletezés adja alkotásai sajátos érzéki minőségét és formai sokrétűségét.
tovább >>>

"...Kezdetben arra törekedtem, hogy azoktól a mesterektől vásároljak több művet, akik a Képzőművészeti Egyetemen tanítottak, tanítanak, s én iskolateremtőnek tartom őket, ilyen például Gerzson Pál. A mesterek tanítványaitól is válogatok egészen a legfiatalabbakig. A galériák tevékenységének hatására azonban még szélesebb spektrumát fedeztem fel a kortárs művészetnek, a gyűjtemény így most már több irányban bővül. Mindig is szerettem a nőművészek alkotásait, egy sajátos ízt, látásmódot érzek bennük. A kortárs gyűjtésben is törekvésemmé vált, hogy a női alkotók műveire fokozottabban odafigyeljek. A kollekcióban sajátos kisebb szekciót képeznek Csurka Eszter, Kohán Angéla, Moizer Zsuzsa, Nagy Kriszta, Radák Eszter, Soós Nóra, Varga Patrícia Minerva festményei." Spengler Katalin
tovább >>>