A kereskedelem világa az adott kor hétköznapi életének egyik igen jó tükre. Napjainkban is magán viseli a korszellem lenyomatát, beleértve a mai szélsőséges eltéréseket is, például egy kedves kis üzlet, és egy hipermarket kafkai világa között
tovább >>>

Aki sokat markol, sokat fog. Föltéve, hogy John Lukacsnak hívják, és ez a Lukács János a világ egyik legokosabb embere. Nem irigylem a szerkesztőt és az olvasót sem, az alábbiakban több, az előzőhöz hasonló mondat következik, márpedig az ilyesmi méltatlan a recenzált szerzőhöz, ehhez az egész újsághoz, a könyvismertető műfajához, talán még rám nézve is méltatlan, azzal szoktam hízelegni magamnak, hogy nem szoktam hízelegni. John Lukacs Demokrácia és populizmus – Félelem és gyűlölet című vékony kötetével szemben azonban tehetetlen vagyok. Hétszer (hétszer!) olvastam el hét egymást követő napon, mielőtt nekifogtam volna a most következő írásnak.
tovább >>>

„Műfordítani annyi, mint gúzsbakötötten táncolni” – idézi Kosztolányi Dezsőt könyve első fejezetében Gergely Ágnes író, költő, műfordító. A magyar versfordítói gyakorlat valóban nem éri be kevéssel. Magyar nyelvre egyszerre illik formailag és tartalmilag is hűen fordítani, ez a hagyomány tehát magától értetődőnek tekinti a kötelező bravúrt, a lehetetlen megkísérlését. S arról, hogy ez a gúzsbakötöttség mégis milyen szabadságot kínál, miféle kalandokra nyit lehetőséget, Gergely Ágnes új könyve igen sokat elárul.
tovább >>>

Konrád György önéletrajzi ciklusának legújabb darabja számos újdonsággal szolgál – például kétségbe vonja az „önéletrajz” fogalmát, elbizonytalanít a folytatásosság-folytathatóság kérdésében, s még abban is, ki írja egyáltalán a szöveget, amelyet olvasunk. De mindenekelőtt: ismét labirintusszerűen kanyargós, bizonyos csomópontoknál elidőző és játékos írás az Inga; feltűnően sokat reflektál a megírás körülményeire, idejére, módjára, indítékaira, az írásra mint feladatra és passzióra – egyáltalán, mintha az egész szöveg saját megteremtésének kommentárja volna.
tovább >>>

A Noran Kiadó idei könyvhétre jelentette meg Gion Nándor életműsorozatának újabb kötetét. A Börtönről álmodom mostanában című könyv, akárcsak az életműsorozat első darabja, a Latroknak is játszott, úgyszintén négy regényt tartalmaz. Azok számára, akik a kisebbségi magyar léthelyzet magától értetődő megnyilvánulási formájának a provincializmust és a keserű panaszáradatot tekintik az irodalomban, korántsem egyedüli, de meggyőző ellenpélda lehet Gion Nándor életműve, amely a Vajdaságban élő magyarság huszadik századi történelmének szinte minden részletét magába olvasztotta, ugyanakkor vitathatatlan esztétikai színvonala elutasítja a provincializmus mindennemű vádját, hangütése semmit se vállal a kisebbségi irodalmakkal szemben feltételezett/elvárt siránkozó, önsajnáltató, másokat okoló megszólalásból.
tovább >>>

Öt évvel ezelőtt Pestszentlőrincen felavatták Szécsi Margit mellszobrát. Tavaly a szobrot a fémgyűjtők elorozták. Idén az önkormányzat újraöntette Kő Pál kiváló alkotását, bizonyítva ezzel is, hogy a szülőföld büszke a költőnőre, akinek élete nem volt könnyű, s bizony zajos siker sem kísérte. Nem vágyakozott ugyan ezután, de több elismerést érdemelt volna. Nemzedékének néhány tagja, többek közt férje, Nagy László is nagyszabású lírai forradalmak hőse volt, s ezek mellett az ő teljesen egyéni hangjára, szemléletmódjára kevesebb figyelem jutott. Halála óta lassan két évtized múlik el, sok hajdani érték megkopott, sokakat méltatlanul felednek, Szécsi Margit költészete azonban kiállta az idő próbáját, kiiktathatatlan helye van az évszázadok magyar költészetében.
tovább >>>

A családtörténeti könyvek két részre oszthatóak: léteznek a szigorúan genealógiai munkák és a történelem keretébe érzékenyebben beillesztett feldolgozások, amelyek egy adott – főképpen főúri – família történetét, sőt történeti szerepét adják elő, több-kevesebb „érdekességgel” együtt tárgyalva.
tovább >>>

Az Első Magyar Hülye Nevelő és Ápoló Intézetben szerezte képzettségét az a sok ruhahős, aki manap fújja nekünk a locsogáskürtöt? És felkapaszkodva a köz uralgó pontjaira, azokból széptársasági varázspontot csinállanak, miközben e csodás varázspontok pénzápoló intézeteknél kilincselnek támogatásért meg a bokros pénzhajtárnál, hogy életünknek elibénk igazdad tükörét tarthassák! Mikoron a hazugságot diadali járadalomban hordozzák föl s alá, bájdalárok dicsénekétől és dalabáj zenérek szirénhangjaitól kísérve a haldokló majomszín alkonyatban, mely ráborul hazánkra.
tovább >>>

Életrajzi munkák nagy hibája szokott lenni, hogy a mégoly jól és alaposan megírt biográfia szerzője semmi többet nem tesz, mint a tárgyának két döntő életéve közötti hosszú vonal részletezését. Nem nyúlnánk Devescovi Balázs Eötvös-biográfiája után, ha ő is ezt tette volna.
tovább >>>

Ahogy múlnak az évek, egyre többen hajlamosak arra, hogy – nosztalgiából, vakságból, ideológiai elfogultságból, a rendszerváltás be nem váltott ígéretei és lehetőségei miatti csalódottságukban – a szocializmus évtizedeiből csak a jóra, a teljes foglalkoztatásra, a szociális biztonságra, az épülő lakásokra, a hétvégi házakra, a pezsgő és támogatott művészeti életre emlékezzenek, s elfeledkeznek arról, hogy mindez a Kádár-rendszernek csak az egyik arca volt. De aki nem fogadta el a kurzus ki ne mondott jelszavát – hagyd a politikát, építkezz! –, s kritikusan gondolkozott, az előbb-utóbb érzékelhette, esetleg a saját kárán is megtapasztalhatta, hogy diktatúrában élt. Ezért is olyan fontos a múlttal való szembenézés, a Kádár-rendszer intézményrendszerének, a hatalomgyakorlás eszközeinek, manipulációs technikáinak tárgyilagos vizsgálata.
tovább >>>

Ritka az a sporttörténeti tárgyú – súllyal annak tetsző – munka, aminek hozadéka ily mértékben túlmutat anyagán. Borsi-Kálmán Béla új könyve a több mint tucatnyi kötetre rúgó esszéista, történészi életmű természetes folytatása, vagy kifejlése ugyanis, noha főhőse – ürügye csupán? – a labdarúgás históriájának egyik legismertebb alakja éppen. Nem élet- vagy pályarajz ez, monografikus céllal írt dolgozatnak meg végképp nem nevezhető, problémaelemzés inkább, olyan, tényanyagában gazdag bázison építkező esszésorozat, ami a jelenbe nyúló múltunk tanulságairól akar elmondani valami nagyon fontosat.
tovább >>>

A szerző ismert neveléstörténész, Anderle Ádám beköszöntő szavai szerint, akinek „érdeklődésében az oktatás-nevelés története magában foglalja a mindennapi élet és a kultúra (például könyvtárak) érintkezési pontjait” Az előszó a szerzőt találóan jellemzi, mert könyve valóban Spanyolország sokszínű művelődéstörténetét tekinti át a szerző érdeklődése szerint, kitérve a könyvtár, a női nevelés-oktatás, a magyarországi spanyol utikönyvek, a tanítóképzés történetére, hogy az inkluzív nevelés és oktatás 2006-os spanyolországi reformtörekvéseivel búcsúzzon el olvasóitól.
tovább >>>