Lehet-e kiválasztani az éjszakai égbolt legszebb csillagát? Lehet-e kiválasztani egy virágzó rét legszebb színű, illatú virágát? Lehet-e kiválasztani tengerből a legszebb vízcseppet? Lehet-e a sok-sok kedvenc könyvből csak egyet kiválasztani? Bizonyára nem. Egy kedves felkérésre most megosztom az egyik kedvencemet Önökkel. Sokat töprengtem, vajon miért száműzött sokakban az úgynevezett klasszikus zene mindennapjaikból? Miért nem kedvelik, és ha meghallják a klasszikus zene kifejezést, miért vágnak fintorokat? Hogyan lehetne jobban közkinccsé tenni, népszerűsíteni? Egy bölcs mondás szerint zene nélkül az élet sivatagi utazás. Egyetértek e gondolattal!

Legújabban és még mindig: Márai Sándor: Egy polgár vallomásai. (Debrecen 2011., Heli-kon Kiadó Kft.) Benne vagyok minden ízében. Apámhoz való viszonyommal (ami minden férfiember számára meghatározó), gyermekeim szemében látva, láttatva önmagamat. Hitemben, kultúrám-ban, identitásomban és elkötelezettségemben hazám, városom iránt. Végigélem a Monarchiát, az akkori Magyarországot és az első világháború utáni Európát. A kisvárosi polgári lét gyermekkori és felnőttkori szabadságát és kötöttségeit. A tisztességet, a fegyelmet, az alázatot és a szabad lázadást. Amikor édesapánk szerint „meghúzott a tea”...

A Feleségverseny negatív utópiaként értelmezhető szatirikus családregény. A mű az író látomása a jövőbeli Magyarország állapotáról, 2030-ban. A regény középpontjában a Vulnera család áll, hősnője pedig a malacképű, álmatag, ostoba és esetlen Vulnera Rea, aki a mű cselekményének folyama alatt tulajdonképpen azt sem tudja, mi történik vele – azt meg végképp nem, hogy mi történik körülötte. A kamatyadó bevezetése felháborodást vált ki a nép fiaiból, akiket egyszerűen leírhatunk a „hülye” jelzővel. A jövő társadalma tehát írni és olvasni alig tudó, könnyedén manipulálható barbár csőcselék.

Tizenéves koromban olvastam el először e csodálatos meseregényt, azóta már többször is újraolvasva mindig más és más élményeket ad Michael Ende Fantázia országa, és mindig jó érzés újra Barnabás bőrébe bújva menedéket találni e gazdag világban. Talán a legmélyebb nyomot e könyv adta nekem életem során, maga a történet egyáltalán nem öntörvényű, szórakoztató mese, hanem fogalmazhatunk úgy, az Én allegóriája. Az egyéniség keresésének egyfajta hőskölteménye. Egy kíváncsi, álmodozó, ugyanakkor magányos, a való élettől elforduló kisfiú útkeresése, aki belevész a saját maga által létrehozott fantázia országba, hogy a legvégén visszataláljon belőle a szeretet segítségével.

A Faustot azoknak ajánlom, akik gondolkodni szeretnének. Goethe hőse, Faust szintén gondolkodó ember és az igazság rabja. Nem éri be azzal amit hisz, ellenőrzött tudásra vágyik. Nem éri be az elméletekkel, tapasztalatra és élményekre tör. Csoda-e, hogy végül egymás oldalán találják magukat az ördöggel, s alkuval felérő fogadást kötnek egymással. Faust kalandos útját Goethe csodálatos verselése szegélyezi. A Faustban a humor, a kicsapongás, vagy akár a bujaság is remekül megfér a lét legnagyobb kérdéseinek feszegetésével és a mély bölcselettel. A mű cselekménye megzabolázhatatlanul tör utat az örök igazságok világába, függetlenül attól, hogy éppen a korabeli szatíra, a varázslat, a mitológia, a tudomány, vagy a történelem áll-e a középpontban.

Hogy volt-e köze a megállás nélkül zuhogó esőnek, no meg a még frissen kezembe nyomott félév előtti kémia bukásról szóló értesítőmnek ahhoz, hogy azon a délutánon egyszerűen nem tudtam kilépni a gimi kapuján vagy egyszerűen csak valami csoda folytán kerültem a könyvtárba, nem tudni. A következő pillanatban már minden erőmmel a hangtalan lépkedésre koncentrálva nézegettem a polcokat. És akkor mielőtt már indulni készültem volna hirtelen megláttam a sarokban egy szürke csíkos könyvet és rögtön az első sor után valami hihetetlen nyugalom lett úrrá rajtam. Szerencsre, hogy a végállomásig utaztam a busszal, mert valószínűleg észre se vettem volna, hogy le kell szállnom, annyira belefeledkeztem újdonsült könyvecskémbe.

Miért pont Robert Merle? Mert Merle zseniális író... imádom a könyveit! És miért pont a Védett férfiak? Mert egyszerűen nem lehet letenni... már a címe is jó, felkelti a figyelmet. És igen, arról szól, amire először gondolnánk, amúgy ösztönösen... én legalábbis: Férfiakról, akik komoly veszélyben vannak. Veszélyben a létezésük és a társadalomban elfoglalt szerepük... Merle nagyot álmodott ebben a könyvben! Az örök témát a férfi és nő kapcsolatát forgatja fel fenekestül és kápráztatja el az olvasót egy olyan világgal, ami fordítottja lenne a mi valódi világunknak. Amerikában vagyunk az 1980-as években. A történet szerint a világot megtámadta egy rejtélyes kórokozó, ami azonban csak a nemzőképes férfiakat fertőzi meg és pusztítja el... itt már fel is kapja a fejét az olvasó egészen biztosan, és a folytatásban az izgalom garantált!

„Világérzés és tragikus életérzés” Thomas Hardy 1891-ben Tess of the D’Urbervilles című műve, amit Szabó Lőrinc fordított magyarra, az egyike azon könyveknek, amelyek nagyon megfogtak. Azért szerettem olvasni a könyvet, mert valóság íze volt, minden szereplő hús-vér ember igazi rigolyákkal, életszerű félelmekkel és gondokkal. Az író nem csapott be, semmilyen illúzióval nem hitegetett, elmesélt egy történetet, amit akár az élet is írhatott volna. Egy gyönyörű, derűs parasztlány találkozik élete szerelmével, aki valamiért sehogyan sem lehet az övé, hiába szereti viszont. És ennyi. Mindeközben számtalan pofont kap az élettől, igyekszik helyes döntéseket hozni, felelős tagja a családjának, amely a segítsége nélkül valószínűleg már sehol sem lenne. Tess szenved, de azt is valósan teszi. Örül, ha sorsa jóra fordul, igyekszik mindenhez alkalmazkodni.

Mindig szerettem a történelmet. Ezen belül az utóbbi időben kialakult bennem egy vonzódás a levéltári dokumentumokon alapuló írások iránt. Különösen kedvelem azokat a műveket, melyek kellő távolságból, tényekkel alátámasztott elemzését adják egy történelmi korszaknak. A viszonylagosan közelmúltnak tekinthető korszakok különösen izgalmasak számomra, hiszen számos csatlakozási pontot adnak a mai életünkhöz, a jelenkor történéseinek megértéséhez.

Sok kedvenc könyvem van, és a történelmi regényeket sokáig ifjúsági irodalomnak tartottam. A véleményemet Ken Follett regényei közül A katedrális változtatta meg. A szerző nagy ismeretanyag birtokában a fantáziája segítségével úgy szólaltatja meg a regény fiktív szereplőit, hogy általuk a korszak valóságos közegét láttatja. Lebilincselő stílusával szinte észrevétlenül ismerteti meg a középkor gondolkodásmódját, körülményeit. A könyv széles történelmi tablójával a valódi katedrálisokhoz mérhető szellemi építmény, amely cáfolata a közhiedelem „sötét középkor” sztereotípiájának.

Számos olyan könyv van, amely valami miatt közel áll hozzám, és nem könnyű egyet ki-emelni ezek közül. Ha mégis, akkor a Quo vadis-t választanám. A közhiedelemmel ellen-tétben Henryk Sienkiewicz (1846-1916) lengyel író nem e regényéért kapta 1905-ben az irodalmi Nobel-díjat, hanem „kimagasló elbeszélő képességéért”. Ez természetesen sem-mit nem von le a regény rangjából. Egy regény mindenkinek más okból nyerheti el a tetszését, szerintem a Quo vadis sikere abban lehet, hogy mindenki megtalálhatja benne azt, amit egy epikus műben szeret.

Power. Betölt. Böngésző. Katt. És a világ megváltozik körülötted. A nullákból és egyesek-ből álló univerzum a rabjává tesz. Hiszen már Te sem tudnál elképzelni egyetlen napot sem az okostelefonod, a laptopod és az internet nélkül. Ám valaki a szolgálatába tudja állítani ezt a világot, és hóna alatt egy laptoppal fényt tud deríteni bűntényekre, összeesküvésekre, korrupcióra. Ez a személy pedig Lisbeth. Egy rossz sorsú, agresszív családból származó fiatal lány, aki rájön, olyan képességekkel rendelkezik, amivel befolyásolni tudja a saját és mások életét. Az információ hatalom. Lisbeth pedig könnyen és gyorsan hozzá tud férni bármilyen féltve őrzött információhoz. Ez pedig hatalmat ad a kezébe, amivel tud is élni. És ezáltal az egész életét képes megváltoztatni.